Lesd meg, mi rejtőzik a faágak között!

   

Amikor az erdőt járod, ne csak a lábad elé nézz! A fák koronája is rejteget érdekességeket: a szemfülesek könnyen megtalálják a látás állomáson a távcső segítségével a fák lombjai között megbújó állatokat.

Tudtad?

  • Szemünk sokban hasonlít a fényképezőgéphez. Az elején van egy fényrekesz (a szivárványhártya), mely a beérkező fény mennyiségét szabályozza. Mögötte van a lencse, amely egy fényérzékeny felületre, a retinára fokuszálja a fényt. Itt kicsiny, fordított kép keletkezik, melyet az agy „állít talpra”.
  • A mókus agya majdnem akkora, mint egy dió.
  • Egy cinege naponta akár ezerszer is fordul, hogy megetesse fiókáit.
  • A harkályok speciális nyelvükkel nyársalják fel a lárvákat.

Ismerjük meg jobban a falomb lakóit!

Vörös mókus
Az európai mókust, közönséges erdeimókust vagy vörös mókust a népi nyelvben nevezik cibókának, evetnek vagy kelempájsz madárnak is. Hasi oldala mindig világos; a színváltozatok előfordulása az élőhelytől függ. Lombos erdőkben és városi parkokban, ahol a tűlevelűek aránya kicsi, a vörösesbarna típus az uralkodó, míg a fenyőerdőkben szinte kizárólag csak feketés- vagy sötétbarna példányok találhatók. A tapintószőrök hosszúak és érzékenyek; a mókusnak ezenkívül még a mellső mancsán, hasán és faroktövénél is vannak érzékeny tapintó szőrszálai. A farok az ágak közti ugráláskor és mászáskor egyensúlyozásra, éjjel „takaróként” szolgál; a farokmozgás tükrözi a mókus hangulatát. A látása nagyon fejlett; mivel a mókus elsősorban faágak között mozog, nagy látótérrel rendelkezik, színlátása is fejlett. Kiáltása: „csukk, csukk”.

Kék cinege
A kék cinege, sokszor becézően kékcinke apró termetű, közismert és közkedvelt madárfaj, az európai régió egyetlen sárga-kék cinegefaja. A színpompás kis madár nevét kék fejtetőjéről és kékes szárny- és farokvégéről kapta. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakat fogyaszt; ilyenkor rendszeresen felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Énekhangja vidám trilla.

Tüzesfejű királyka
Magyarországon rendszeres fészkelő, de vonuláskor nagyobb létszámban jelenik meg. Pókokkal, levéltetvekkel, poloskákkal és kabócalárvákkal táplálkozik, amit az olyan vékony ágakon keresgél, amelyek a többi madár súlyát már nem bírják el. Lucfenyők ágaira a tojó mohából és pókhálóból építi fészkét, melynek elkészítése 2–3 hétig is eltart. Mivel nagyon apró madár, ezért érzékenyebb a hidegre és a fészeknek melegnek és esővédettnek kell lennie.

Szajkó
Közismert népies neve: mátyásmadár vagy mátyásszajkó, egyes vidékeken mátyás, illetve matyimadár. Feketés szárnyán a széles fehér folton kívül szembetűnő bélyeg a fekete vonalas égszínkék szárnytükör. A szép fedőtollak gyakran díszítik a vadászok kalapját is. Hangja messze hangzó, éles. Kitűnő hangutánzó, élethűen utánozza az egerészölyv nyávogás-szerű kiáltását, a holló mély korrogását, a varjak károgását és a fácánkakas kakatolását is. Nemcsak más madarak hangját, hanem például a szekérnyikorgást, a kutyaugatást is híven utánozza, azaz „szajkózza”

Nagy fakopáncs
A Nagy Fakopáncs az északi féltekén – Észak-Amerika kivételével - több helyen is fellehető. Ügyesen kúszik a fa függőleges törzsén és erős csőrével lyukakat váj a fa kérgébe élelmet keresve. A melegebb hónapok alatt rovarokkal és azok lárváival táplálkozik. Erős csőrével több üreget ejt a fa kérgén, és a felbukkanó zsákmányt ragacsos nyelvével ejti csapdába. Hideg időszakban diókkal és bogyókkal táplálkozik, de a madáretetőket is felkeresi faggyúért és diókért. Erős csőreivel képes feltörni a dió kemény héját, és a fenyőtobozt is szét tudja bontani.

További állomások

Irány a természet!
Fülelj, hányféle hangot hallasz!
Légy az apróságok barátja!
Szippantsd be az erdő illatait!