II. ÁLLOMÁS – A RÉT ÉS ERDŐ HATÁRÁN

Kik élnek erdő és mező határán?

 

A rét és az erdő határán kialakuló cserjés-bozótos védi az erdőt a széltől, a kiszáradástól. Változatos növényvilága minden évszakban táplálkozó-, fészkelő- és búvóhelyet biztosít az állatoknak. Jellemző faja a vadkörte, a tövisszúró gébics és a karvalyposzáta.

 

Az erdei tisztáson Mimó és barátai az ott élő állatokkal ismerkednek. A távcső segítségével mi is megleshetjük a fák lombjai közt rejtőzködő állatokat!

Vörösbegy: Szívesen költ gazdag aljnövényzetű lomberdőkben, kedveli a nedves patakvölgyeket, az erdei utak környékét, de megtalálható a nagyobb parkokban, arborétumokban is. Télen a madáretető vendégeként is találkozhatunk vele.

Feketerigó: Éneke kora hajnaltól késő estig hallható városszerte, és gyakran közelről is megfigyelhető, ahogy az avarban kutat eleség után. Olyan jól alkalmazkodott a városi élethez, hogy erdőlakó rokonaitól eltérően a telet is velünk tölti.

Nagy fakopáncs: Míg az énekesmadarak dallal, a harkályfélék dobolással keresik párjukat, jelölik ki területüket, amihez messzeszóló üreges fát keresnek. Más odúban fészkelő madarak, mint például a cinegék, számára is nélkülözhetetlenek az általuk készített odúk, amelyből minden évben többet is készítenek.

Európai vörös mókus: Hívhatjuk evetkének vagy cibókának is a kis vörös légtornászt. Könnyen barátkozó, városi parkokban is gyakran előforduló rágcsáló. Télre hatalmas készleteket halmoz fel különböző magokból, amivel fontos ökológiai szerepet tölt be: a megmaradt magok tavasszal kicsíráznak, és segítik az erdő megújulását.

 

Séta közben hallgassátok a madarak énekét! Látjátok a lombok között rejtőzködő énekművészeket? Nyissátok ki jól a szemeteket!